Emlőrákban élni: 8 történet az első embertől

8 történet az emlőrákkal diagnosztizált emberekről.

Tammy Carmona, 43 éves, 4. stádiumú, 2013-ban diagnosztizálták

Azt tanácsolom azoknak, akik most tudták meg a diagnózisukat, hogy sikítsanak, sírjanak és nyíltan mutassák meg érzelmeiket. Az életed azonnal 180 fokkal megfordult. Minden jogod megvan ahhoz, hogy szomorú, dühös és félj. Nem kell bátor férfi maszkot viselnie. Miután megértette az új valóságot, kezdjen el további információkat keresni a betegségről. Keressen támogató csoportokat, mivel így kapcsolatba léphet másokkal, akiket hasonlóan diagnosztizáltak. Nagyon fontos, hogy továbbra is élvezzük az új napokat.!

Sue Mohan, 49, 3. szakasz, diagnosztizált 2016

Amikor megtudtam a diagnózist, azt mondtam magamnak, hogy az egyik leggyakoribb ráktípusom van, ami a legjobb kilátásokat jelenti a kezelésre. A teszt eredményeinek megvárása az egyik legnehezebb szakasz volt, de amint megtudtam betegségemet, azonnal a terápiára koncentráltam. További információkat és tanácsokat kerestem. Elkezdtem blogolni, hogy közeli emberek tudják a kezelésem eredményeit. Ez egyfajta megnyugtatóvá vált, és segített fenntartani a humorérzéket. Visszatekintve az időbe, nem hiszem el, hogy ennyi nehézséget sikerült legyőznem. Felfedeztem magamban egy belső erőt, amiről soha nem tudtam, hogy létezik. Azt tanácsolom mindenkinek, aki megtudta a diagnózisát, hogy ne essen pánikba és maradjon a lehető legpozitívabb. Figyeljen a testére, és legyen kedves önmagával. Eleinte minden nagyon ijesztőnek tűnhet, de minden próbán felül tudsz lépni.

Lorraine Elmo, 45, 1. szakasz, 2015. diagnosztizálva

Nagyon fontos, hogy támogatást kapjunk más rózsaszín harcosoktól. Csak mi tudjuk megvigasztalni és megérteni egymást. A „rózsaszín oldalam” (Lorraine’s Big Pink Adventure) a Facebookon erre készült. Legyen nyitott a gyógyításra és a szeretetre, higgyen tovább a csodákban. Gondoljon arra, hogyan segíthet másoknak ezen a nehéz úton. Tedd azt, amit egész életedben megálmodtál. Maradjon a jelenre koncentrálva, és kövesse nyomon jó cselekedeteit. Tiszteld a félelmeidet, de ne hagyd, hogy érvényesüljenek. Vigyázzon magára és kezdjen egészséges életmódot folytatni. Ne érezd, hogy el vagy ítélve, és ne félj segítséget kérni, amikor valóban szükséged van rá. Őrizze meg a pozitív hozzáállást és éljen a mai napig. A legsötétebb időkben teljesen átadtam magam a kreativitásnak, és ez megmentett.

Mary Goose, 66 éves, 4. stádiumú, 2014-ben diagnosztizálták

Azt tanácsolom, hogy gyűjtsön új információkat és aktívan védekezzen. Tudjon meg többet a meglévő rákos megbetegedésekről és a kezelési lehetőségekről. Hívd meg ismerőseidet a fogadásokra, hogy felírhassák az összes ajánlást. Tegyen fel további kérdéseket orvosával, és keressen támogató csoportot. Kezdjen el sportolni, kézműveskedni, vagy bármi mással, ami minden nap eltereli a figyelmét a betegség okozta problémákról. Élj kielégítő életet!

Anne Silberman, 59 éves, 4. stádiumú, 2009-ben diagnosztizálták

Engedje meg magának, hogy gyászolja és érezze jövője, egészsége és pénzügyei veszteségét. Nagyon fáj, de meg lehet állapodni vele. Ne feledje, sokan ma sokkal tovább élünk. Az áttétes emlőrák egyre közelebb áll ahhoz, hogy kezelhető betegséggé váljon. Ne vezesse a statisztika, és mindig higgye el, hogy sokkal tovább élhet. Hat év telt el a diagnózis megtanulása óta, és két év telt el az utolsó progresszió óta. Jól vagyok, és nincsenek jelei a romlásnak. Akkor az volt a célom, hogy megnézzem legkisebb fiam érettségit. Jövőre érettségizik. Legyen reális, de mindig tartsa meg a hitét a legjobbakban..

Shelley Warner, 47 éves, 4. stádiumú, 2015-ben diagnosztizálták

Ne hagyd, hogy a betegség uralkodjon rajtad. Az emlőrák nem halálos ítélet! Krónikus állapotként kezelik, és hosszú évekig fenntartható. A legfontosabb a pozitív hozzáállás fenntartása. Dolgozom, utazom és élek, mint egy hétköznapi ember. Ne sajnálja magát, és ne hallgasson olyan emberekre, akik rákkezelési elméleteikkel hozzád fordulnak. Élvezd az életet!

Nicole McLean, 48 éves, 3. stádiumú, 2008-ban diagnosztizálták

A 40. születésnapom előtt értesültem az emlőrákról. Sok emberhez hasonlóan úgy gondoltam, hogy szinte mindent tudok erről a betegségről, de a valóságban az ellenkezője alakult ki. Eddig nincs gyógyulás a teljes gyógyulásra, de mindenesetre továbbra is élnie kell. A betegség segített megértenem, mielőtt még nem értékeltem az életet. Állandóan más ember akartam lenni. Valójában jól jártam. Soha nem tudtam meghatározni az emlőrák okát, és senki sem tudja megmondani, hogy a jövőben visszaesésem lesz-e. De továbbra is vigyázok magamra és megtanulom élvezni azt az életet, ami van. Az emlőrák valóban nehéz, de a betegség elleni küzdelem során olyan erőt fedez fel magában, amelynek létezéséről korábban nem tudtál..