A lobularis emlőrák diagnosztizálásának és kezelésének módszerei

A lobularis emlőrák két teljesen különböző patológiára oszlik:

1. Lobuláris carcinoma in situ (LCIS)
2. Invazív lobuláris karcinóma (ILC)

Bár a lobularis carcinoma „in situ” úgy hangzik, mint az emlőrák, valójában nem az, de kialakulásának kockázati tényezőnek számít (kockázati marker). Viszont az invazív lobularis carcinoma infiltratív lobularis emlőrákként vagy infiltratív lobularis emlőrákként is ismert. Ez az emlőrák második leggyakrabban diagnosztizált formája. A felismert emlőrák 10-15 százalékát teszi ki. Ez a fajta rák nehezebben látható a mammográfiákon, mivel a csatornák mentén növekszik, és a környező emlőszövetnek „álcázza” magát..

Ebben a cikkben megtudhatja: a mell invazív lobularis carcinoma mely területein fordulhat elő, annak tüneteiről és diagnózisáról, kezeléséről, valamint arról, hogy milyen tényezők befolyásolják a lobularis emlőrák prognózisát.

Hogyan alakul az invazív folyamat?

Az emlőmirigy tejet termelő lobulákból és tejcsatornákból áll, amelyeken keresztül a mellbimbóhoz juttatják. Az invazív lobularis carcinoma a mell lobulájában található sejtekből kezd növekedni és terjedni a környező szövetekbe, ellentétben ductalis carcinoma, amely a tejcsatorna lumenét bélelő sejtekből származik.

Tünetek és diagnózis

Az emlőrák más formáival ellentétben az invazív lobularis carcinomát a jól meghatározott tumor helyett a mellszövet megvastagodása jelenti. Mivel a betegség korai szakaszában gyakorlatilag nincsenek tünetei, a daganat diagnosztizálása előtt láthatatlanul nagyra nőhet.

A mell orvosi vizsgálatán kívül a következő módszereket alkalmazzák a lobularis emlőrák diagnosztizálására:

• Mamográfia, A mell röntgenvizsgálata;
• Ultrahangvizsgálat, hanghullámok felhasználásával kapott kép a mellszövet állapotáról;
• Trephine biopszia, helyi érzéstelenítésben, a tumor egy részét eltávolítják annak mikroszkóppal történő vizsgálata céljából;
• Az MRI (mágneses rezonancia képalkotás), egy nagyon érzékeny vizsgálati módszer az invazív lobularis carcinoma értékelésére, amelynek specifitása egyes jelentések szerint meghaladja a rák diagnosztizálásának összes többi módszerét.

Az emlőrák stádiumának meghatározására szolgáló módszereket alkalmazzák a fentieken kívül a rák prevalenciájának értékelésére lobularis carcinomában: csontpásztázás, CT (számítógépes tomográfia), PET (pozitronemissziós tomográfia).

Az invazív lobularis carcinomát gyakran késéssel diagnosztizálják, amikor eléri a nagy méretet. Ez nem csak a fent említett növekedésének sajátosságainak, hanem annak is köszönhető, hogy mammográfiával nehezen diagnosztizálható..

Kezelés

Az invazív lobuláris karcinómát úgy kezelik, mint a normál emlőrákot, minden specifikus kezeléssel, amelyek kombinációja és mértéke számos tényezőtől függ, beleértve a rák méretét és stádiumát.

Sebészeti

Mint minden emlőrák és invazív lobularis carcinoma esetében, a műtét is az elsődleges kezelés, amelyet elsőként kell alkalmazni. Attól függően, hogy a daganat hogyan terjedt el az emlőmirigyben, lumpectomiával (a sebész szikéje az egészséges szöveteken halad át, a daganat szélével párhuzamosan) vagy mastectomiával (a teljes emlő eltávolításával) távolítja el..

Ha a lumpectomia során nem távolították el az összes daganatot, további műtétre lesz szükség. Bizonyos esetekben az újbóli működés megköveteli a teljes mell eltávolítását.

Az invazív lobularis carcinoma néha a mell több területét is érintheti egyszerre. Ezért a sebészek gyakran ragaszkodnak ahhoz, hogy ezzel a patológiával mastectomiát végezzenek..

Adjuváns (kiegészítő) kezelés

Az adjuváns kezelés a műtéten túlmenően magában foglalja a kemoterápiát, a sugárkezelést és a hormonterápiát. Az adjuváns terápia célja a csökkentés a rák megismétlődésének kockázata, mind lokális (az operált emlő helyén), mind távoli (az ellenkező mirigyben vagy más szervekben).

Kemoterápia

Standard sémákat alkalmaznak (CMF, CAF, AC, TAC). De a lobularis rák esetében kevésbé tartják hatékonynak, mint a ductalis ráknál. Ezért számos klinikai tanulmány létezik, amelyek feladata a citosztatikumok (rákellenes gyógyszerek) optimális kombinációinak megtalálása az invazív lobularis carcinoma kezelésére..

Hormonterápia

Ha a daganatos sejtekben van ösztrogén receptor, akkor növekedése ettől a hormontól függ. Ebben a helyzetben hormonális gyógyszereket alkalmaznak, amelyek különféle módon blokkolják ezt a hatást a rákos sejtekre. Ide tartoznak: tamoxifen, anasztrozol (arimidex®), letrozol (femara®), exemesztán (aromazine®), goserelin (zolodex®).

Biológiai kezelések

A biológiai kezelés (célzott terápia) a rák növekedésének és terjedésének blokkolására irányul, a rákos sejtek életében szerepet játszó mechanizmusokra hatva. Az emlőrák kezelésében használt legismertebb célzott gyógyszer a trasztuzumab (Herceptin®). A trastuzumabot akkor alkalmazzák, ha a daganatban magas a HER2 fehérje szintje, amely részt vesz a rákos sejtek növekedésének szabályozásában.

Ebben a helyzetben, akárcsak az emlőrák más formáinál, kemoterápiát, hormonális és biológiai kezeléseket alkalmaznak. De lehetséges a műtéti kezelés, ha az áttét csak egy szervben található..